Nemzetközi kapcsolatok I.

A 4 gyors, feleletválasztós kérdésből álló teszt esetében a jó válasz 0,5 pont, rossz válasz 0 pont. Ennek a számonkérésnek egyetlen célja, hogy figyelmesen végighallgasd az előadást, viszont beleszámít a végső értékelésbe. 

A kifejtős kérdések között 10 és 12 pontos feladatok szerepelnek.

Kiemelten fontos része a kurzusnak az esszék írása, ez a legösszetettebb és a leginkább autonóm feladat. A cél ebben az esetben is az, hogy lemérjük, mennyire sikerült feldolgozni és továbbgondolni az adott témát a hallottak, olvasottak alapján.

Értékelési szempontok:

• Esszé:
  
  • tartalom (mennyire dolgoztad fel az anyagot - hidd el, hogy az írásból látszik, hogy elolvastad-e az olvasmányt) - 50%-os súlyozással
    
  • koherencia - 25%-os súlyozással
    
  • továbbgondolás - 25%-os súlyozással

A kurzus mindkét 8 hetes blokkjára összesen 100-100 pontot gyűjthetsz össze. A bemeneti és kimeneti kérdőívek kitöltéséért 2-2 pontot szerezhetsz a 100-on felül.

A pontszámod mellett előfordulhat egy rövid értékelés is, amennyiben az értékelő fontosnak tartja, hogy valamit megosszon veled.

A Nemzetközi kapcsolatok I. kurzus teljesítéséhez a megszerezhető 100 pontból 55 pont szükséges (55%). A kiválóan megfelelt minősítést a 85 pont (85%) felett összegyűjtő diákok kaphatják meg.

A Nemzetközi kapcsolatok II. kurzus teljesítéséhez szintén 55 pont (55%) szükséges. A kiválóan megfelelt minősítést 85 pont felett szerezheted meg (85%). Figyelem! A Nemzetközi kapcsolatok II. kurzus megkezdésének előfeltétel a Nemzetközi kapcsolatok I. kurzus sikeres teljesítése.

Pótlás/ javítás

Pótfeladat írására a 8. és 16. héten van lehetőség, amiért egy esszé pontszámát tudod megszerezni. Tehát ha egy feladatod nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna, vagy lecsúsztál a határidőről, e két alkalommal kapsz egy-egy random kérdést a megelőző negyedév anyagából.

A feleletválasztós tesztek javítására nincs lehetőség utólag.

Egyetlen kivételt a vis maior esete jelent, azaz nem várt technikai nehézség. Ez esetben írj a kp.nk@mcc.hu e-mail címre (Ádám és Orsi).

Kurzus tartalma

1.1. Állam, terület, nemzet

Az állam, a szuverenitás, és a terület fogalmainak megértése elengedhetetlen a nemzetközi kapcsolatok tanulmányozása és gyakorlata szempontjából. Hosszú ideig a nemzetközi kapcsolatok kutatói számára az állam a vizsgálat és elemzés elsődleges tárgya volt, miközben az államiság elméleti feltételeinek a gyakorlatban számos korlátja mutatkozik meg. Az országhatár tényleges választóvonalat jelent, de létezése, tényleges helye, változásai és átjárhatósága társadalmi egyezségek által meghatározott. Az államiság vitatott esetei azonban nem megkérdőjelezik az államiság értelmét, sokkal inkább e határesetek segítségünkre vannak az állam és terület összekapcsolódó fogalmainak megértésében. Az állam és a nemzet is összekapcsolódó fogalmak, tartalmuk azonban sem időben, sem térben nem állandó. Sőt, az értelmezések térbeli különbözősége és a nyugati civilizáció szemléletmódját tükröző definíciók elsősége nem kevés konfliktus hátterében húzódik meg a világ más kulturális hagyományokkal bíró közegeiben.

Az államok egymással való kapcsolatukban számos eszközzel élnek érdekeik érvényesítésének érdekében, és erejük, hatalmi potenciáljuk sem múlik csupán hadseregük létszámán. Az állam belső és külső érdekérvényesítéséhez a hatalom materiális és nem materiális jellegű forrásaival rendelkezik – ezek részben adottak az állam földrajzi fekvése, kiterjedtsége és népességének mérete által -, de számos téren saját maga hozhat létre hatalmi kapacitásokat.

1.2. Történeti összefüggések: a nemzetközi kapcsolatok valóban rövid története

A nemzetközi kapcsolatok tanulmányozásához nélkülözhetetlen a nemzetközi kapcsolatok történetének ismerete, a világpolitikai folyamatok, valamint az ezeket kísérő eszmeáramlatok tanulmányozása. A ma is használt alapfogalmaink, mint a szuverenitás, állam, nemzet, erőegyensúly, hegemónia történelmi események során alakultak és a jelentős történelmi fordulópontok idején fejlődtek tovább. A nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó kutatások kiindulópontja a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai béke, mely döntő fordulatot jelentett Európa fejlődésében.
E blokk áttekintést nyújt a nemzetközi kapcsolatok történetének főbb folyamatairól. Így megérthetjük melyek voltak az állam fogalmának történelmi gyökerei, miért jelentett fordulópontot a vesztfáliai béke, mik az európai egyensúlyi rendszer főbb elemei, és hogy miért tekinthető a hidegháború - rossz híre és a nukleáris fenyegetés ellenére is - a béke hosszú korszakának. Az előadásban áttekintjük mely meghatározó események alakították a hidegháború utáni világ rendjét.
Az anyag valóban csak egy korszak gyors áttekintését engedi meg, de a számtalan ajánlott olvasmány és a linkekről elérhető oldalak lehetőséget nyújtanak rendkívül érdekes történelmi korszakok és a nemzetközi rendszer folyamatainak alaposabb megismerésére.

1.3. Elmélkedjünk: a szuverenitásról

Állam és szuverenitás egymást elrendelő fogalmak, és mindkettőhöz tartoznak a területiségre (territorialitás) vonatkozó elképzelések. Noha a nemzetközi politika rendszere az államok szuverén egyenlőségének elképzelésén alapszik, a szuverenitásnak sincs egységes, a tudomány vagy a jog által elfogadott meghatározása. Formális értelemben a szuverenitás annyit tesz, mint az államnak a saját területe felett jogosan gyakorolt ellenőrzése. Napjainkban - a nemzetközi viszonyok poszt-vesztfáliai rendszerében - az államhatalom számos kihívásnak van kitéve, melyek potenciálisan gyengíthetik befolyását. Az államhatalom ma mind gyakrabban van kitéve a globalizáció, a vallási és ideológiai alapú nemzetközi mozgalmak, valamint az államhatalommal szembehelyezkedő etnikai törekvések kihívásainak. Eltérőek az álláspontok a tekintetben, hogy vajon ez az állami szuverenitás gyengülését jelenti-e vagy csupán olyan átalakulását, mely a közhatalom és az államhatalom gyakorlásának a nemzeti, regionális és globális szintek között megosztott gyakorlásához vezet.

1.4. A kockázatok társadalmai: a biztonság új kihívásai

A vesztfáliai nemzetközi rendszer koncepciójának megfelelően a biztonság fogalma a nemzetközi kapcsolatokban klasszikusan az államérdek fogalmával kapcsolódott össze elsődlegesen, és  az államok közötti konfliktusokkal, háborúkkal, a fegyveres erővel való fenyegetéssel, stb. foglalkozott. A globalizációs folyamatok fölgyorsulásával két fontos irányban is bővült a fogalom. Az 1970/80-as években a világméretű problémák, mint az 1973-as olajválság és a környezetszennyezés tudatosulása miatt felvetődött, hogy szükséges a katonai mellé a gazdasági, környezeti, politikai dimenziók beemelése is a nemzetközi biztonság tanulmányozásába. Sőt, a biztonság garantálásának logikája is megfordult ahogy nyilvánvaló vált, a környezeti biztonság akkor teremthető meg, ha környezetünk a mi beavatkozásainkkal szemben is biztonságban van. Másfelől, ahogy a nem állami szereplők is növekvő súllyal játszanak szerepet a nemzetközi rendszerben, a biztonság fogalma a szereplők tekintetében is bővült. E változások járultak hozzá  a humán biztonság fogalmának megalkotásához.

Az anyag célja, hogy elgondolkodtasson, milyen mértékben érdemes alkalmazni, meddig értelmezhető és kezelhető a biztonságfogalom e kitágítása. Noha a biztonságot hajlamosak vagyunk valami egyetemlegesen jó dolognak tekinteni, a politikában a "biztonságiasítás"  (szekurizálás) mindig valamilyen kérdés áthelyezését jelenti a politikai szféra normál alkumechanizmusaiból a rendkívüli üzemmódba. A biztonság az erőalkalmazás legitimálásának kulcsa, éppen ezért diktatórikus eljárások ürügye is lehet. Másrészt, még ha a szereplők köre bővül is, az értelmezés nem szakadhat el teljesen az állami szinttől, mert a biztonság garantálását továbbra is az államtól várják. Mivel a szigorúan államközpontú értelmezés ma már nyilvánvalóan nem áll helyt, az államnak az állam alatti és feletti szint szereplőivel is együtt kell működnie, hogy valóban el tudja látni a tőle elvárt feladatot.

2.1. Közös érdekek érvényesítése – az Európai Unió külpolitikája

Sok helyen lehet találkozni az Európai Unió kapcsán a gazdasági óriás, de politikai törpe megállapítással, ami nem teljesen alaptalan, tekintve, hogy bár gazdasági teljesítménye még a válság ellenére is meghaladja az Amerikai Egyesült Államokét, politikai befolyása a világban azonban messze elmarad attól. Ezen a helyzeten csak úgy lehetne segíteni, hogy mind a 28 tagállam megtanul egy, közösen kialakított álláspontot képviselni. A Közös Kül- és Biztonságpolitika (KKBP) pont ezt lenne hivatott megteremteni, azonban folyamatos erősödése, bővülése és fejlődése ellenére a mai napig sem sikerült áttörést elérni. Nap mint nap szembesülni kell azzal a ténnyel, hogy mindenki tisztában van az egység előnyeivel, de senki sem hajlandó meghozni az szükséges áldozatokat ezen a tagállamok számára oly fontos, nemzeti függetlenséget és szuverenitást szimbolizáló területen.

2.2. Biztonság és fenntarthatóság – európai energiapolitika és Oroszország

Oroszország egy olyan partner, akinek esetében úgy tűnik, egyszerre mond csődöt a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a közös energiapolitika. Mivel jelenlegi tudásunk szerint a közeljövőben keleti irányból nem várható olyan katonai jellegű támadás, vagy bármilyen más fenyegetés, amely egyik napról a másikra egységbe kovácsolná az európai államokat, a józan ész által diktált európai érdekek érvényesítéséhez szükséges szolidaritás továbbra is bizonytalan marad. Ezért kell közelebbről megvizsgálni azt a területet, amivel a keleti szomszéd ténylegesen felül tudja írni a korábban említett közös érdekeket, de egyben önmagát is függővé teszi Európától: a fosszilis energiahordozók szállítását.

2.3. Mi ellen véd? – NATO-reform

A Szovjetuniónak és szövetségi rendszerének – aminek hazánk is része volt – felbomlását követően a NATO komoly identitásválságba került, hiszen létrehozásának alapja - a szovjet fenyegetés - megszűnt. Mindennek ellenére a szövetség tagállamai egyetértettek abban, hogy az akkor 40 éves szervezetet nem érdemes felszámolni, csupán új feladatokat kell találni számára. Ez a keresési folyamat már több, mint két évtizede folyik kisebb-nagyobb eredményekkel, de a sok kísérletezés ellenére (Szerbia, Afganisztán, vízi és szárazföldi békefenntartó műveletek, terrorizmus elleni harc, kibervédelem) a mai napig nem sikerült konszenzusra jutni a kérdésben. Tovább nehezíti a szervezet helyzetét, hogy az EU közös külpolitikáján belül egy rivális struktúrát is létrehozott (Közös Biztonság- és Védelempolitika), aminek alakításban NATO országok is részt vesznek.

2.4. Európa és az arab tavasz (Líbia példája)

Az arab tavasz egyrészt bebizonyította, hogy a korábban stabilnak gondolt közel-keleti és észak-afrikai látszatdemokráciák (diktatúrák) annyi feszültséget halmoztak fel magukban, ami egyik percről a másikra összedöntötte az addig fennálló rendet. Másrészt pedig egyértelművé vált, hogy az EU – Közös Biztonság- és Védelempolitikai dimenziójának ellenére – képtelen egyedül, külső segítség nélkül saját szomszédságának stabilitását biztosítani, mivel a líbiai válság gyors megoldásához is a NATO és az Amerikai Egyesült Államok segítségére volt szüksége.

→Tovább a Nemzetközi kapcsolatok I. kurzushoz...