Modern kori történelem II.

Kurzus leírása

A Modern kori történelem című kurzus bemutatni és értelmezni kívánja a huszadik század magyar és egyetemes történelmének egy-egy csomópontját, meghatározó eseményét, eszméjét. Ahelyett tehát, hogy módszeresen végigszaladna e rövid, ám zivataros évszázad eseménydús idővonalán, arra tesz inkább kísérletet, hogy egy-egy, a tárgyalt korszak arcvonásait alaposan átrendező eseménynél lelassítson, s olvasmányos szövegek, korabeli kommentárok, vagy éppen tényszerűnek tetsző híradórészletek segítségével, részletekbe menően, több szempontból igyekezzen annak jelentőségét, megítélését bemutatni. A kurzus összeállítója fontosnak tartja továbbá, hogy közelmúltunk eseményeiről ne csak a kortársakat és az értelmezőket faggassa, hanem lehetőség szerint minél több művészeti reprezentációra, vagyis átértelmezett, szimbolikus olvasatra is felhívja olvasói figyelmét.

A kurzus ajánlott felvétele: 11-12/13. évfolyam

Bevezető előadás

Kurzusvezető

Vass Norbert 1985-ben született Kaposváron. Történész, művészeti író, szerkesztő. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, kommunikáció és történelem szakokon szerzett diplomát. Jelenleg az intézmény Történelemtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Fő kutatási területe a hazai punk és az underground szcéna alakulása, illetve annak állambiztonsági megfigyelése a késő Kádár-korban. Írásait többek között a fidelio, a Litera, az Új Forrás, a Balkon és az Új Művészet közli rendszeresen. A Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató alprogramját vezeti, illetve a Szépirodalmi Figyelő szerkeszti. Szereti a művészetet és az édességet. Szeretne egyszer punkzenekarban zenélni. 

 

A kurzus felépítése

A féléves kurzus 2x8 hétig tart, és összesen 4 fő blokkból áll össze. Ennek megfelelően minden nagy tematikus egységhez négy-négy altémát kapcsoltunk. A 8 hetes időszakok önmagukban is elvégezhetőek akár különböző szemeszterekben is.

A félév során egyetemes és magyar történelmi témák is terítékre kerülnek, s igyekszünk bemutatni azok egymásra hatását is. Történetünk a világ két pólusúvá válásával kezdődik, s a magát az első világháború delén túl, az évszázadnak viszont mégiscsak a hajnalán meghatározó pólus összeomlásáig tart. A félév első leckéjében az 1917-es oroszországi események motivációit és deformációit ismerhetjük meg, ezt követően pedig a két világháború közötti időszak diktatórikus és demokratikus berendezkedésű államait követjük figyelemmel. Megvizsgáljuk majd Magyarország II. világháborús szerepvállalásának esélyeit, és végigkövetjük a szovjet típusú diktatúra hazánkban való kiépülésének éveit. Az 1956-os forradalom eseménytörténete mellett figyelmet szentelünk az októberi napok társadalompolitikai jelentőségének, elgondolkozunk továbbá a kádári gulyásnak a magyar gyomorra tett hatásairól, de szót ejtünk természetesen a hidegháború technológiai versenye mögött felsejlő pszichológiai, nyelvpolitikai harcokról, s eltöprengünk a jövendő korok történelmének esélyein is.

A számonkérés módja

Hétről hétre izgalmas olvasmányok világítják meg az aktuális témakört, ezeket a szövegrészeket pedig multimédiás tartalmak, videók, filmek felé mutató linkek, illetve ajánlók színesítik még tovább.

Minden héten egy rövid tesztsorral is el kell bánnotok, de abban bízunk, hogy az általunk száraznak vélt átlagos feleletválasztók-esszék helyett a tárgyi tudásotok mellett (és olykor helyett) a fantáziátokat is megmozgató, játékos feladatokkal gondolhatjátok át a frissen olvasottakat. Arra biztatlak titeket, hogy az esszékérdésekben bátran érveljetek, merjetek szubjektívek lenni, válaszaitokban azonban mégse rugaszkodjatok el a tudásanyagtól.

A részletes pontozást itt találjátok. KATT IDE!

A kurzuson mindkét 8 hetes blokkban 100-100 pont szerezhető. 

Az első 8 hetes blokk (Modern kori történelem I.) teljesítéshez 51%-ot, azaz legalább 51 pontot kell összegyűjteni. Kiváló minősítés szerezhető 80%-os teljesítés esetén 80 ponttól.

A második 8 hetes blokk (Modern kori történelem II.) teljesítéshez szintén 51%-ot, azaz legalább 51 pontot kell összegyűjteni. Kiváló minősítés szerezhető 80%-os teljesítés esetén 80 ponttól. Figyelem! A Modern kori történelem II. kurzus megkezdésének előfeltétele a Modern kori Történelem I. sikeres teljesítése!

Kurzus tartalma

3.1 1956 társadalompolitikai jelentősége

Az 1956-os események Kádár-rezsim festette képét – amely hazugságokra és hamisításokra támaszkodott – a magyar társadalomnak nem is olyan könnyű meghaladnia. A kortársak az 1956-os eseményekben egyfajta kis októberi szocialista forradalmat láttak, illetve látnak, bár a forradalom egyik legfőbb törekvése a proletárdiktatúra felszámolása volt. A forradalmi követelések egy része (a „ruszkik haza”, azaz a szovjet csapatok kivonásának követelése, a Varsói Szerződésből való kilépés, vagy a semlegesség deklarálása) nyilvánvalóan a nemzeti függetlenségre vonatkozott, más része (az erőszakos téeszesítés, a kötelező beadás megszüntetése, a bérek emelése, a Sztálin-képek elégetése, a kommunista címer kivágása a zászlóból) pedig a gyakorlatban alkalmazott desztalinizációt szorgalmazta. A többpártrendszer, a sajtószabadság megvalósulása, a választott önkormányzatok, nemzetőrségek létrejötte pedig tulajdonképpen már le is bontotta a diktatúrát. A forradalom néhány nap alatt létrehozta saját, választott intézményeit, melyek társadalmi támogatottsága vitathatatlan volt. Ezekről, valamint a szabadságharc leverését követő megtorlásokról is olvashattok ezen a héten.

3.2 Pár falat a kádári gulyásból

Ha a Kádár-korszakban voltunk fiatalok, frissek és szerelmesek, nos, hajlamosak lehetünk rá, hogy úgy emlékezzünk: a „gulyáskommunizmus” minden falatja jóleső és ízletes volt. S azt hiszem, ez rendjén is van így. Azt is látnunk szükséges viszont, hogy ilyen esetekben a biológiai nosztalgia hajlamos összekeveredni a politikai nosztalgiával.

A történelemtudománynak az a feladata, hogy bárminemű ítéletektől mentesen – „sine ira et studio” – beszéljen a régmúlt és a közelmúlt eseményeiről. Ahogy bármely más történelmi időszaknak, a Kádár-korszaknak is megvan a jellemző hangulata, politikai stílusa, gazdasági és kulturális élete, ideológiája. E szövevényes, bonyolult rendszer egészének bemutatására pár olvasmány természetesen nem vállalkozhat. A források és az ezeken alapuló leírások ízelítőt kínálhatnak csak. Ebben a fejezetben a hetvenes évek levéltári dokumentumaiból olvashattok pár válogatott gyöngyszemet, s segítségükkel ráérezhettek talán a langyos évtized nyugalmának ellentmondásaira. Milyen műsorokkal készült a televízió az 1970-es Lenin-évfordulóra? Milyen volt a kábítószerhelyzet az 1974-es Budapesten? Miért kellett bezúzatni másfél millió csokipapírt a ’76-os olimpiai játékok évében? A mostani olvasmányokból mindezekre a kérdésekre választ kaphattok.

Majtényi György írásai a fényűzést a néptől megtagadó, de magától a luxust meg nem vonó szocialista elit villáiba kínálnak kirándulást, illetve arról is olvashatunk Majtényinél, hogy mit jelentett a foci a sikerei csúcsán álló válogatott idején a magyar nép egyszerű fiának, lányának. E kurzus összeállítójának cikke pedig a nyolcvanas évek egy szűk, de izgalmas csoportjáról, a „másként fésülködőkről”, vagyis a magyarországi punkokról kínál néhány érdekességet.

A töredékes válogatást reményeink szerint a korabeli képekből összeállított dokumentumfilmek, illetve megtekintésre javasolt játékfilmek teszik színesebbé.

3.3 Kádár köpönyege, avagy egy korszak, ami bennünk él, és a kép, ami formálódik róla

Kádár Jánosnak a hatalom volt az élete – írja egy helyütt Schmidt Mária. Nos, a mi életünk pedig – tetszik, nem tetszik – valami módon a kádári hatalompolitika folyománya. Több mint két évtizede halott már Kádár, öröksége viszont azóta is ólomsúlyként nehezedik ránk. A feldolgozatlan, kibeszéletlen múlt máig megosztja az országot. Bizalmatlanságot, nyugtalanságot gerjeszt. Ha 1964-ben, Hruscsovval együtt Kádár is elveszítette volna a hatalmát – jegyzi meg Schmidt Mária –, ma vitathatatlanul a magyar történelem legkegyetlenebb tömeggyilkosai között emlékeznénk rá. Ő viszont az 1956-ot követő megtorlásokat és a széles körű amnesztiát követően még majdnem három évtizedig állt az ország élén. Konszolidálta és sokak számára kétségkívül elfogadhatóvá tette a szocializmus magyar változatát, a kádárizmust.

Szóval, nem egyszerű feladat – de tán nem is lehetetlen – a Kádár-korszakról, mint történelmi periódusról beszélni. Éppen ezért gondolom hasznosnak, ha meghallgatunk minél több, lehetőség szerint igencsak különféle Kádár-olvasatot. A hosszú ideig a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottság Külügyi Osztályán dolgozó Valerij Muszatovét például, aki a múlt század egyik legnagyobb magyar politikusának tartja Kádárt éppúgy, mint a Terror Háza főigazgatójaként a korszak alaposabb megismeréséért dolgozó, Schmidt Máriáét. Az e heti olvasmányok nem megfellebbezhetetlen megállapításokat tesznek, ehelyett kérdeznek, érdeklődnek inkább. Faggatnunk kell ugyanis a félmúltat, hogy együtt ki merjünk végre bújni Kádár köpönyegének bágyasztó álmelegéből.

3.4 A feltartóztatás politikája

1947-ben nem csupán a Szovjetunióban történt külpolitikai fordulat – amit a Marshall-segély visszautasítása jelez leginkább –, hanem az USA-ban is. Egy külügyi tisztviselő, George F. Kennan hosszú táviratban (Long Telegram) fogalmazta meg a várható szovjet politikai irányelveket és jelezte azt is, hogy a demokratikus berendezkedésű államokra nézve az oroszok által támogatott, sőt némely országban általuk irányított baloldali mozgalmak igen komoly veszélyt jelenthetnek.

1947-ben – a görög polgárháború idején – Truman elnök azzal érvelt az amerikai Kongresszus előtt, hogy amennyiben nem segítik meg Görögországot és Törökországot, akkor a világ többi országa dominószerűen dől majd el, s válik vörössé, a kommunista terjeszkedés pedig hamarosan az USA-t fogja fenyegetni. Meghirdette hát a feltartóztatás politikáját, amely röviden annyit jelentett, hogy amennyiben valamely területen erősödött a kommunista párt, ott az USA beavatkozott a demokrácia védelmében, a helyi háborúk vállalásától sem riadva vissza. A háborút elsősorban mégis az elrettentéssel, valamint politikai, ideológiai jelszavakkal vívták, ezért nevezték hidegháborúnak. Az e heti olvasmányok között Truman elnökről, az Európa talpra állítását szolgáló Marshall-tervről, valamint az Európa-gondolatról is szó lesz.  

4.1 1968

1968 négy tényező együttes jelenlétének köszönhetően lett sűrű év – fogalmazza meg könyvében Mark Kurlansky. A polgárjogi mozgalmak, amelyek akkoriban újak voltak és eredetiek, egy nemzedék fellépése, amely annyira elidegenedettnek érezte magát, hogy elvetette az uralom összes létező formáját, egy háború, amelyet annyira egyöntetűen gyűlöltek, hogy világszerte kapóra jött az indítékot kereső, önjelölt forradalmároknak, továbbá az az egyáltalán nem elhanyagolható tényező, hogy mindez éppen akkor történt, amikor a televíziózás nagykorúvá vált már ugyan, viszont túlságosan új volt még ahhoz, hogy irányítani, szűrni lehessen híradásait.

A hatvannyolcat meghatározó politikai villongások mentén pezsgő szellemi élet is kialakult. S ennek az évnek a hangos vitái, filozófiai divatjai, sokkoló drámái, kultikussá váló filmjei és ezerszer ismételt dalai ma is jól hallatszanak. Kevés objektív kommentár született persze róla, az e heti olvasmányok, valamint az ajánlott dalok és filmek arra tesznek ezért kísérletet inkább, hogy megmutassanak valamit 1968 arcaiból. Marx és a Coca Cola gyermekeiről éppúgy olvashattok majd, mint az olaszországi hatvannyolcas eseményekről. Bob Dylan, John Lennon, a Doors vagy éppen a Black Sabbath dalai által pedig megismerhetitek a békevágyó türelmet, vagy a fékezhetetlen dühöt.

4.2 A medveszelídítő nyolcvanas évek

Élt a hetvenes évek elején három tehetséges, középszintű vezető – kezdi könyvét John O’Sullivan –, akik közül egynek sem volt igazán esélye, hogy a csúcsra jusson. A kaliforniai szenátor, Ronald Reagan az amerikainál is amerikaibb, Margaret Thatcher túlságosan konzervatív, Karol Wojtyła pedig – ha úgy tetszik – túlontúl katolikus volt. Ők hárman mégis eljutottak a csúcsra, s együtt elérték azt is, hogy Kelet-Európa viszonylag békésen szabadulhatott ki az összeomló szovjet birodalom karmai közül. Paul Johnson úgy fogalmaz, fentebbi három ember nyerte meg a hidegháborút, vagyis előttük juhászodott meg a hatalmas, vörös medve, azt viszont talán sosem fogjuk megtudni, hogy melyikük játszotta a harcban a fővezér szerepét.   

Mind Johnson, mind pedig O’Sullivan személyes, érzékletes portrét festenek hőseikről. Írásaik által mi is testközelből ismerhetjük meg a nyolcvanas évek nagypolitikájának főszereplőit, Fischer Ferenc rövid, lényeglátó és alapos szövegei pedig objektívebb formában, a számok és a nagypolitikát meghatározó doktrínák nyelvén beszélik el a „kis hidegháború”, valamint a keleti tömb válságjelenségeinek éveit. 

E három olvasmányon keresztül kirajzolódik előttünk egy korszak, amely a forrongó hatvannyolcas esztendőt követte, s amely a fél évszázados hidegháború – s egyes történészek szerint az egész történelem – végét hozta el.

4.3 A rövid évszázad lezárul. A történelem véget ér?

Ezen a héten búcsúzunk a rövid, ám rettenetes – valamint rettenetesen tanulságos – huszadik század világpolitikai tárgyú témáitól. E félév anyagának összeállításakor kezdettől arra törekedtünk, hogy több szempontból, különböző látószögekből mutassuk meg az egy-egy téma gerincét adó eseményeket, s nem ritkán rendhagyó módon nézzünk azok mögé. Úgy illik hát, hogy az elválás alkalmával se egyetlen búcsúzót idézzünk. Hogy a hidegháború lezárulásával a huszadik század is véget ért, abban a történészek java – többé-kevésbé – egyetért. Afelől viszont, hogy mi lesz majd ezután – vagyis, mi zajlik most, jelenünkben – sokan, sokféleképpen vélekednek. Az olvasmányok között reményeink szerint a legfontosabb elméletek szerepelnek.

A válaszadók közül a legismertebb talán Francis Fukuyama, aki egy 1989 nyarán megjelent cikkében azt fejtette ki, hogy a liberális demokráciának nincs már több kihívója a nagypolitika porondján, miután ideológiai vetélytársait – az öröklődő monarchiát, a fasizmust, legutóbb pedig a kommunizmust – sorra legyőzte. A történelem ezért – szerinte – véget ért.

Fukuyama azt állítja, egyetlen pólus maradt az egykor bipoláris rendszer romjain, Samuel P. Huntington viszont úgy gondolja, nem hogy kevesebb, hanem sokkal több központ alakult ki a lehanyatló kommunista eszmerendszer okozta légüres térben. A történelem tehát, Huntington szerint ahelyett, hogy véget ért, inkább magasabb fokozatba kapcsolt.

Felipe Fernández-Armesto pedig azt írja, az ideálisan együttműködni képes multikulturális társadalom manapság egyre inkább kivételesnek számít. Ezzel sajnos magunk is szembesülünk, hiszen szinte naponta hallani vallási, etnikai villongásokról, háborúkról. Az e heti lecke – mint ahogy az egész félév anyaga is – nem elvont tudást kíván átadni, hanem az eligazodásban, tájékozódásban szeretne inkább segítséget nyújtani.

4.4 A rendszerváltozás társadalma

A Szovjetunió – kivált a Ronald Reagan elnök által meghirdetett csillagháborús program okán – egyre kevésbé tudta tartani a fegyverkezési versenyt az Egyesült Államokkal. Az 1973-as és 1979-es olajválságok sem álltak ráadásul meg a határoknál, ahogy ezt a szocialista vezetők remélték, igaz az orosz földek hatalmas erőforrásai egy ideig továbbra is olcsó energiát biztosítottak a szocialista tömbnek. A fellegek mindenesetre gyülekeztek már az Urálon túl, s a Vörös medve napjai meg voltak számlálva. Elérkezett a rendszerváltozás ideje. Utolsó leckénkben Mihail Gorbacsovról és az ő reformkísérleteiről, a Kádár-kori demokratikus ellenállás formáiról és lehetőségeiről, valamint az átmenet magyar útjáról olvashattok. Köszönöm a figyelmet, várjuk az anyaggal kapcsolatos visszajelzéseiteket!

→Tovább a Modern kori történelem II. kurzushoz...