Erdély történelme
→Tovább a november 3-án induló Erdély történelme kurzushoz...
Kurzus leírása
Erdély mindig is több volt, mint egy földrajzi hely. Ez a kurzus végigvezet azon a történeten, ahogy ez a különleges vidék a magyar kultúra, vallás és identitás egyik legfontosabb központjává vált.
Megnézzük, hogyan éltek együtt itt magyarok, székelyek, románok és szászok, miért nevezték a fejedelemség korát „Erdély aranykorának”, hogyan alakult a sorsuk Trianon után, és mit jelentett a kommunizmus éveiben magyarnak lenni.
Bemutató videó
Kurzusvezető
Biró István
Biró István vagyok, férj és apa, történész és politológus Erdélyből, Kolozsvárról. Jelenleg az MCC Középiskolás Programjának vezető oktatójaként, valamint a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézetének doktoranduszaként és óraadó tanáraként dolgozom. Kutatási érdeklődésem középpontjában Erdély történelme, a 20. századi magyar kisebbségi lét, az oktatás- és egyetemtörténet, valamint a két világháború közötti magyar elitek szerepe áll. Az általam oktatott tantárgyak: bevezetés a politikatudományokba, a nemzetközi kapcsolatok tanulmányozásába, valamint a nemzetközi kapcsolatok szociológiája.
Az oktatás számomra nem pusztán ismeretátadás, hanem a kritikus gondolkodás és a szellemi fejlődés ösztönzése: mindaz, ami nélkülözhetetlen a világ mélyebb összefüggéseinek megértéséhez. Hiszem, hogy oktatóként és mentorként a legfontosabb feladatom részt venni egy olyan nemzedék nevelésében, amely tisztában van gyökereivel, érti a világ működését és képes tudatosan alakítani saját és közössége jövőjét. Bízom benne, hogy ez a kurzus nemcsak tudást, hanem szemléletet is ad nektek: az Erdély világára való rálátás képességét.
A kurzus felépítése
A kurzus nyolc tematikus egységből épül fel, amelyek együtt mutatják be Erdély történetét, kultúráját és identitásának változásait a középkortól napjainkig. Minden egység külön korszakot dolgoz fel, és elméleti, valamint gyakorlati elemeket egyaránt tartalmaz.
A kurzus a történelmi kronológiát követi:
- Erdély mint kulturális és földrajzi tér
- A fejedelemség és az „aranykor”
- Az 1848–49-es forradalom
- A dualizmus időszaka
- A két világháború közötti kisebbségi lét
- A „kis magyar világ” és a második világháború
- A kommunista diktatúra és az ellenállás
- Erdély a rendszerváltás után és napjainkban
A kurzus során a hallgatók önállóan dolgozzák fel az anyagot, a Moodle-felületen elérhető interaktív elemek segítségével. A tanulás a folyamatos visszajelzésre épül, a részek végén kvíz és beadandó formájában. A kurzus zárásakor egy összegző online teszt és reflexiós feladat segíti a megszerzett ismeretek rendszerezését.
Számonkérés módja
Folyamatos feladatmegoldás, esetmegoldás
Kurzus tartalma
1.1. Erdély különleges világa: tér, szellem, identitás
A kurzus nyitórésze Erdélyt nemcsak mint földrajzi egységet, hanem mint egyedi kulturális és szellemi teret mutatja be. Erdély sajátos helyet foglal el a Kárpát-medencében: a Kelet és Nyugat találkozásánál fekvő, Magyarország szempontjából határvidéki régió, ahol évszázadok óta különböző népek, vallások és kultúrák éltek együtt, egymást formálva. A rész röviden áttekinti a főbb néprajzi tájak és tájegységek (pl. Székelyföld, Kalotaszeg, Mezőség, Szászföld/Királyföld, Máramaros) földrajzi és kulturális karakterét, bemutatva Erdély sokszínűségét. Szó lesz továbbá a honfoglalást követő évszázadok demográfiai/népesedési folyamatairól: a magyarok, székelyek, szászok és románok együttéléséről, a középkori társadalmi struktúrákról és a felekezeti pluralizmusról is. A cél az, hogy a diákok felismerjék: Erdély nem csupán egy „történelmi régió” a múltból, hanem egy élő, sajátos és identitásbeli közösség.
1.2. Tündérkert a szabadság árnyékában: Erdély aranykora és szellemi öröksége (1541–1711)
Ez a rész az Erdélyi Fejedelemség másfél évszázados történetét mutatja be, amikor Erdély (bár geopolitikai szempontból két nagyhatalom, az Oszmán Birodalom és a Habsburg Monarchia közé szorult) politikailag viszonylagos önállóságot élvezett és a magyar kultúra egyik legvirágzóbb korszakát élte. A fejedelemség korszakában az oktatás és a vallásszabadság is figyelemre méltó fejlődésen ment keresztül: 1568-ban Tordán kimondták a vallási türelem elvét, míg az iskolaszervezés terén létrejött a gyulafehérvári (később nagyenyedi) református kollégium (1622), valamint a jezsuiták vezetésével megalapították a kolozsvári jezsuita kollégiumot is (1581).
A rész kitér a fejedelemség politikai berendezkedésére is, a 17. századi bel- és külpolitikai kihívásokra, illetve a nagy fejedelmek (Báthoryak, Bocskai, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Apafi Mihály) államépítő tevékenységére. Fontos szempont a művelődéstörténeti és építészeti örökség bemutatása is: iskolák és templomok, várkastélyok, a fejedelmi palota, valamint az erdélyi reneszánsz, mint sajátos stílus megjelenése.
1.3. Törésvonalak mentén: Erdély az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban
A 3. rész bemutatja, hogyan alakult Erdély története az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, amikor a magyar nemzeti függetlenségtörekvések, a társadalmi átalakulás és a nemzetiségi kérdés egyszerre kerültek felszínre. Erdély uniója Magyarországgal és a közös szabadság reménye mellett mély etnikai törésvonalak is megnyíltak, különösen a magyar és román közösség között. A rész kitér az erdélyi hadműveletekre, személyiségekre (pl. Bem József), valamint a politikai és társadalmi következményekre is.
1.4. A nemzetépítés korszaka: Erdély a dualizmus idején (1867–1918)
Ez a rész bemutatja Erdély történetét a kiegyezéstől az első világháború végéig. A kulcskérdések a következők: milyen módon igyekezett a magyar állam integrálni Erdélyt a modern nemzetállami keretbe? Hogyan fogadta ezt és milyen válaszokat adott erre a helyi magyar közösség, valamint a román nemzeti mozgalmak? Áttekintjük továbbá a korabeli városiasodást, társadalmi változásokat, nemzetiségi viszonyokat, a kolozsvári egyetemalapítást (1872). Utána egy 20. század eleji körkép következik, belesodródás az első világháborúba, a román betörés (1916 augusztusa), majd az 1918-as őszi-téli események, azaz Erdély megszállásának áttekintése.
1.5. Lehet vagy nem lehet? A kisebbségi lét paradoxonjai: Erdély a két világháború között (1918–1940)
Az első világháború és a trianoni békeszerződés után az erdélyi, bánsági és partiumi magyarság közel 1,7 millió fővel kisebbségbe került a megalakuló Nagy-Romániában. A rész bemutatja a kisebbségi helyzetre adott válaszokat: a kezdeti passzivitástól az aktív politikai és kulturális önszerveződésig (Kós Károly). Szó lesz egy magyar egyetemalapítási kísérletről (1920–21) is úgy, mint egy felekezetiségen túlmutató nemzeti törekvésről, miután a Ferenc József Tudományegyetem kolozsvári működése megszűnt.
Szó lesz az 1921-es román földreformról, az Országos Magyar Párt megalakulásáról, valamint a magyar egyházak és értelmiségi körök stratégiáiról és szellemi vívódásairól.
Kiemelt figyelmet kap az Erdélyi Helikon írói közössége, amely irodalmi formában fogalmazta újra a megmaradás lehetőségeit. A rész hangsúlyozza: a kisebbségi sors nemcsak politikai, hanem identitásbeli és létértelmezési válságot is jelentett. A korszak így vált a modern erdélyi magyar tudat egyik legfontosabb forrásává.
1.6. A „kis magyar világ” felemelkedése és bukása: a második bécsi döntéstől a párizsi békeszerződésig (1940–1947)
Ebben a részben az erdélyi magyarság 20. századi történelmének egyik legdrámaibb és legvitatottabb korszakát vizsgáljuk meg. A második bécsi döntés (1940) révén Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, amit a helyi magyar lakosság nagy lelkesedéssel fogadott és mindmáig identitásképzőként hat a kollektív emlékezetben: „mikor magyar világ volt…” (a nagyszülők/dédszülők halálával már egyre kevésbé). A „kis magyar világ” reményt keltett a nemzeti újjáépítésre, ugyanakkor mindez a második világháború árnyékában történt és sokkal árnyaltabb képet festett: súlyos társadalmi feszültségek is jelen voltak (mozgósítás, zsidóság kérdése, nemzetiségi politika). A második világháborút elveszítve egy rövid ideig szovjet adminisztráció, majd ismételt román megszállás. Végül jogilag 1947 februárjában a visszaszerzett Észak-Erdély teljes területe megint Romániához került (kollektív emlékezet: 1920 vagy 1947?)
1.7. Elnyomás és ellenállás: Erdély 1956-ban és a kommunista diktatúrában (1947–1989)
Az 1947-ben teljesen hatalomra került Román Kommunista Párt az ország szovjet mintájú átalakításába kezdett: államosítás, kollektivizálás, a társadalmi és kulturális élet totális ellenőrzése jellemezte a rendszert. Később, a Ceaușescu-korszakban a rendszer személyi kultuszba és nacionalista kommunizmusba torkollott, amely súlyosan érintette az erdélyi magyar közösséget. A magyar nyelvű oktatást, kultúrát és sajtót visszaszorították, a kisebbségi identitást a „homogenizáció” jegyében igyekeztek. Ebben a részben kitértünk az 1956-os forradalom erdélyi vonatkozású eseményeire is. Mindeközben megjelentek az ellenállás különböző formái: értelmiségi tiltakozások, titkos irodalmi mozgalmak (Limes Kör 1980-as években, Ellenpontok szamizdat folyóirat), korábban egyházi perek (Márton Áron, Csiha Kálmán). A rész bemutatja, hogyan próbált a magyar közösség túlélni, alkalmazkodni vagy éppen szembeszállni a totalitárius román kommunista hatalommal.
1.8. Újrakezdés és közös jövő: Erdély az 1989-es rendszerváltástól napjainkig
A kurzus befejező, utolsó része Erdély történetének elmúlt 35 évét mutatja be az 1989-es rendszerváltás utáni időszaktól egészen napjainkig. A Ceaușescu-rezsim bukása után (Tőkés László szerepe, magyar-román viszony a 90-es években) új lehetőségek nyíltak meg a magyar közösség számára: többpárti demokrácia, szabad véleménynyilvánítás, közösségi önszerveződés. A várva várt „szabadság” és az európai integráció korszaka azonban új kihívásokat és megpróbáltatásokat is hozott: fekete március, identitásválság, szórványosodás és asszimiláció kérdése, tömeges kivándorlás, gazdasági és politikai válságok.
Ebben a részben kitérünk röviden az 1990-es évek önszerveződési folyamataira (politika – RMDSZ/autonómia-mozgalmak, oktatás – BBTE magyar tagozatának bővülése/Sapientia EMTE, magyar egyházi élet fellendülése), a 2000-es évek integrációs folyamataira (NATO, EU), majd a 2010 utáni nemzeti újjáépítés korszakára (kettős állampolgárság, határokon átívelő nemzetegyesítés), amely mindmáig is tart. A befejező rész arra is választ keres: hogyan lehet a tanulságokat levonni Erdély történetének múltjából és miként építhető egy közös jövő békében, méltóságban, kölcsönös tiszteletben?
→Tovább a november 3-án induló Erdély történelme kurzushoz...